3. fejezet

Így beszél egy igazi kapitány

Camila a női U19-es spanyol válogatott csapatkapitányaként utazott Finnországba az Európa bajnokságra. Ekkor már évek óta az Atletico Madrid csapatát erősítette, barátjával Fernando Torresszel együtt. A tizenkilenc éves lány az első, Svájc elleni mérkőzésükön győzelemre vezette csapatát – a három-egyes győzelemből ő maga is kivette a részét, az első gólhoz ő adta a passzt, a másodikat pedig magára vállalta.

A mérkőzés után jókedvűen beszélgettek a szállodai szobájukban barátnőjével – és egyben csapattársával, Elsa Herreróval. A sötétbarna hajú kapuslány, egy évvel volt fiatalabb nála, de az összes utánpótlás-válogatottat együtt járták meg – így kovácsolódtak legjobb barátnőkké. Valamint Madridban is gyakran találkoztak, hiszen Elsa a Real Madrid női csapatának hálóőre volt.

– Nando hívott már? – fordult mosolyogva Cam felé a mindig vidám Liz.

– Hová gondolsz? Ha én nem hívom, neki eszébe se jutna, úgyhogy inkább nem untatom… – ingatta a fejét Camila. A dolgok már rég nem úgy mentek kettejük között, ahogy kellett volna. Amikor annak idején, még az iskolában látta csókolózni azzal a másik lánnyal, megbocsájtott a fiúnak, hisz szerette, és a dolgaik utána tényleg jól alakultak. Sok időt töltöttek együtt, és egyszerre került az Atleticóhoz.

Camit mosolygásra késztette minden egyes Nandóval közös szép emlék. Mint példul az, amikor a lány tizenhetedik születésnapján elvitte őt Barcelonába. Járt már ott azelőtt is, a Camp Nout is látta, Barcelona összes nevezetességével együtt, de azért a dolog mégis más volt, oldalán a fiúval, akit szeret. Élete egyik legboldogabb napja volt. Vagy amikor nemes egyszerűséggel elmentek a közeli parkba piknikezni, vagy kirándulni – a lány minden pillanatot élvezett, amit szerelmével tölthetett. De aztán a dolgok megváltoztak, maguk sem tudják hogyan, de eltávolodtak egymástól. Sokat veszekedtek a magánéletben is, és ez a pályán nyújtott teljesítményükre is kihatott. Utálta ezeket a vitákat, mert a legapróbb, legsemmitmondóbb dolgokon kaptak össze, mégis ezek az emlékképek élesebben éltek benne, és valahányszor eszébe jutottak mélyen beléjük merült, a hideg rázta tőle, és sírni támadt volna kedve. De még régen megfogadta, hogy pasi miatt többet nem sír.

– Cam… – Elsa hangja rángatta ki a múlt képei közül. – Mi lesz most?

– Őszintén Liza? Fogalmam sincs. Szeretem, de… – megingatta a fejét. Maga sem tudta, hogy mi lenne a helyes. Vagy mi lenne a jó neki. És mi Nandónak. És persze kettejüknek együtt. Már ha még van olyan, hogy mi – futott végig a gondolat az agyán.

– Holnap elmegyünk körülnézni a városban? – Elsa igyekezett a lehető legjobban elterelni barátnője figyelmét Fernandóról, hiszen mindannyiuk célja lebegett a szemei előtt – megnyerni az EB-t. És persze az, hogy végre lásson valamit a régi, vidám Camila Sánchezből.

– Még jó, hogy. Úgyse jártam még Helsinkiben. – Cam arcán végre őszinte mosoly jelent meg, ami kiszélesedett, mikor megcsörrent a telefonja, ám a kijelzőre pillanatba a lelkesedése rögtön lohadt.

– Torres? – érdeklődött Liza.

– Szart. Raúl – jelentette ki Cami, majd fogadta a hívást és mosolygós hangon szólt bele. – Hola Raulito.

– Szia kislány. Mi újság? Nagyot játszottál ma. – Camila Iker révén jóban volt néhány Real-játékossal, köztük az akkori csapatkapitány Raúllal is. Iker gyakran járt el velük bulizni, vagy csak úgy ide-oda, és többször előfordult, hogy a lányt is magával vitte, aki hiába volt Barcelona-drukker, mégis bálványként tekintett fel a sztárjátékosokra. Hamar megkedvelte őket, és viszont.

– Köszönöm, de nem csak az enyém az érdem. Az egész csapat kitett magáért.

– Látod-látod, így beszél egy igazi kapitány. – A lány őszintén felnevetett.

– Volt kitől tanulni. Hogy vagytok?

– Remekül. Az utolsó szabadnapunk töltjük, aztán kezdjük az alapozást. De ha döntőt játszotok, kimegyünk. Mindenki, úgyhogy nem menekülsz.

– Hajaj, akkor félek – nevetett a lány a készülékbe.

– Holnap edzetek, igaz?

– Igen, meg Lizával megyünk körülnézni a városba.

– Aha, magyarán mentek vásárolni. Értem, én.

– Gonosz vagy. Nem csak vásárolni lehet Helsinkiben.

– Aha, akkor még mit?

– Jó rendben, megfogtál. Fogalmam sincs – nevetett fel a lány. – Viszont most megyek, mert a csajok már lassan betörik a szobaajtót. Jó éjszakát.

– Nektek is. Meg jó bulizást.

– Mi nem… Na jó, kit áltatok…? Köszi. Add át üdvözletem Becksnek és Gutinak. 

– Srácok, Cam puszil titeket. – hallatszott Raúl hangja.

– Mi is szeretünk Camii – vonyította a két említett – sejthetőleg a csatár háta mögül. Cami vigyorogva elköszönt Raúltól, majd a kanapén ülő Lizához baktatott.

– Nem zavar, hogy mindjárt ránk törik az ajtót?

– Azt hittem, hogy nincs kedved sehova se menni…– nézett fel barátnőjére a sötétbarna hajú kapuslány.

– Ó, dehogynem. Pont egy csaj bulira van most szükségem. Úgyhogy tápászkodj felfelé, én elintézem a lányokat – mondta, majd vigyorogva az ajtóhoz sétált, és megbeszélte a csapat többi tagjával, hogy nyolckor találkoznak a szálloda halljában.

Ajánlott zene: The Pretty Reckless - Miss nothing

Nyolc órakor az egész keret indult neki puccba vágva a helsinkii éjszakának. Sara, Camila egyik csatártársa ajánlott egy szórakozóhelyet, amelyet még régebbről ismert, így oda vonult be a társaság.

– Na, jó, nem akarok semmi jónak elrontója lenni, de légyszí csajok, mértékkel. Holnap edzésen jó lenne, ha mindenki tudna magáról alap infókat. És itt kicsit szélesebb körre gondolok a név, születési idő és tartózkodási helynél. Nem, az sem jó, ha felolvasod a személyid. – Camila jelentőségteljesen nézett a vele szemben álló Larára, akinek lételeme volt a bulizás. Az éppen megszólalni készülő lány gyorsan meggondolta magát, és becsukta a száját. – Hát, jó bulizást mindenkinek. És ne felejtsétek el, hogy…

– Mértékkel – ismételte egyszerre huszonegy ember, mire Camila csak felnevetett és a bárpult felé indult nyomában Elsával és Sarával.

– Szia, három Manhattan lesz – szólt Sara a pultos srácnak, aki egyből lekezdte keverni a három koktélt.

– Én nem mondtam, hogy kérek… – kezdte volna Cam, de Sara leintette.

– De én igen. Bulizunk csajszi, elfelejtetted? – vigyorgott a barna hajú lány barátnőire, és megemelte az elé letett poharat. – A mai győzelmünkre, hogy legyen még sok ilyen! – koccintotta össze a kristálypoharat a másik két lányéval.

A harmadik koktél és a Sara-Liza kettős hosszas rábeszélése után Cam is beadta a derekát, hogy elmenjenek táncolni. Jó pár számon át a tömegben voltak, míg végül Camilának sikerült leszakadnia, és fáradságra hivatkozva a pulthoz huppannia.

– Na jó, nem akartam nagyon piálni, de most muszáj. Egy vodkanarancsot, légyszí – mondta a lány a pultos fiúnak, aki készségesen el is kezdte keverni az italt.

– Meg egy Sex on the beachet is. És a hölgyét is én állom – kacsintott Camilára egy barnaszemű fiú. Valahonnan ismerős volt neki a srác, és biztos volt benne, hogyha nem lenne benne három Manhattan, akkor megmondaná, ki az, de így nem tudta hova tenni a mellé lehuppanó sötétbarna hajú fiút.

– Köszi, de nem szükséges – mosolygott Camila a fiúra, közben a tömeget pásztázta barátnői után kutatva, de mintha a föld nyelte volna el őket. – Remek – morogta az orra alatt.

– Leköteleznél – mondta, majd miután letették eléjük a poharakat a lány felé emelte – Amúgy Cristiano Ronaldo vagyok. – Hát persze. – villant a lány eszébe – Hogy is nem juthatott eszembe?

– Camila Sánchez – koccintotta hozzá a poharát Criséhez.

– Te is focizol, igaz? – a fiú a pohara felett nézett Camira.

– Nocsak, Angliában is hallani rólam? De komolyan munkáról akarsz beszélni? Szórakozni jöttem. – vigyorgott a lány.

– Akkor szórakozzunk! – a tánctér felé biccentett, Camila pedig hevesen megrázta a fejé.

– Isten ments. Örülök, hogy megszabadultam. Akkor már inkább dumálok a munkáról – felelte a lány tovább szürcsölve a narancssárgás színű koktélt. Mikor már csak egy kevés volt a pohárban, Cris intett a pultosnak, hogy még egyet kérne, de Camila ismét megrázta a fejét.

– Erre semmi szükség… Amúgy meg, le akarsz itatni? – pislogott a pohara felett Cam a fiúra, mire az elnevetette magát.

– Dehogy. Illetve abban az esetben nem, ha eljössz velem táncolni. Kérlek, ez a kedvenc számom – mondta az újonnan felcsendülő Naughty girlre.

– Komolyan? Beyoncé? – vonta fel a szemöldökét Cam, majd a fiúval együtt felnevetett, aztán elfogadta a fiú felé nyújtott kezét, és lemászott a bárszékről. Hagyta, hogy a fiú a tánctérre vezesse.

Egy ideig egymástól külön táncoltak, aztán viszont Cris a lány dereka köré fonta a kezeit és magához húzta. Cami sem tehetett mást, karjait a fiú nyakába vetette, és így táncoltak tovább. Ronaldo válla felett elnézve észrevette két barátnőjét, akik mindentudó vigyorral szemlélték őket. Úristen. Ezt soha nem magyarázom ki. – törődött bele lemondóan a lány.

A szám végeztével újabb kezdődött, de Cris kicsit távolabb tolta magától a lányt, majd az arca veszélyes közelségbe került Cam arcához, de a lány a portugál mellkasára tette a kezét.

– Ácsi. Iszogatunk, táncikálunk, de nem smacizunk, vili? Barátom van. – A torka összeszorult a barát szóra, mert eszébe jutott Fernando. Hiába nem mentek a legjobban a dolgok, de ettől függetlenül szerette. Nem ugyanazzal a mindent elsöprő, nagy szerelemmel, mint régen, de kétség kívül szerette.

– Okés. – Cris a fejét vakargatva zavartan felnevetett. – Akkor most beégtem, igaz?

– De be ám – bólogatott vigyorogva Cam.

– Van rá esély, hogy elfelejtsük?

– Semmi esetre sem. – Cami karon ragadta a fiút, és visszahúzta a pulthoz. – Két Sex on the beach lesz.

– Mi van, rákaptál? – vigyorgott Cris.

– Fogd be – ütötte vállba a fiút. Furcsa volt számára is, de olyan volt, mintha ezer éve ismerné Crist, holott alig egy órája, hogy találkoztak. Felszabadultan beszélgettek, amikor a lány véletlen a karján levő órára pillantott.

– Jézus, már ennyi az idő? Nem élem túl a holnapot… Illetve mát… – Cris értetlen arckifejezéssel nézett rá, úgyhogy tovább magyarázta. – Rendben van, hogy csak háromkor, de edzésünk lesz… És megígértem Lizának... mindegy egy barátnőmnek, hogy elmegyünk a városba. Sajnálom, de muszáj mennem…

– Rendben. Azért a telefonszámod megadhatnád, tudod, ha egy kis iszogatáshoz, vagy táncikáláshoz támadna kedvem – Cris arcáról letörölhetetlen volt a vigyor. Camila gyorsan bepötyögte a számát a fiú mobiljába, megcsörgette magát, majd visszaadta.

– Azért ha lehet, az éjjeli hívásokat mellőzzük, és lehetőleg ha éppen seggrészeg vagy, vagy esetleg kidobott a barátnőd, ne engem hívj fel a lelked ápolása miatt – kacsintott Cam a fiúra, majd két puszit adva neki, leugrott a bárszékről, és kisietett a szórakozóhelyről. Az időből tudta, hogy kizárt, hogy Saráék még bent legyenek, úgyhogy egyből egy taxi után kezdett koslatni. Hamar talált egy szabadot, bepattant, és bemondta a csapat szállodájának a címét. Amikor megérkeztek gyorsan kifizette a fuvart, majd felrohant a szobájukba, és lehető legkevesebb zaj kíséretében lefeküdt aludni.

*

A reggel nem csak napsütést, de szörnyű fejfájást is hozott, legalábbis Camila számára. Óvatosan nyitotta ki a szemét, majd nehézkesen ugyan, de sikerült kikelni az ágyból, és kicsoszognia a lakosztályuk nappalijába.

– Kérek szépen egy kávét, meg egy fejfájás csillapítót – motyogta Lizának, aki nevetve indult kávét készíteni.

– Menj, zuhanyozz le, látom megviselt a tegnap este.

– Ehh. Nem azért, amiért gondolok. Egy zuhany, egy kávé, és egy kis fehér bogyó, és jobb leszek, mint új koromban. És akkor ígérem, mindent elmesélek. Fél órát kérek.

– Megkapod. Óra indul – vigyorgott Liza, Cami pedig a szemet forgatva visszaballagott a szobájába, onnan pedig a két szoba között elterülő közös fürdőbe. Ledobta magáról Fernando pizsamaként szolgáló mezét és rövidgatyáját, majd beállt a zuhanyfülkébe, és folyatta magára a jólesően langyos vizet.

Mikor Liza kopogott neki, hogy hét perce van még, nagy szívfájdalommal ugyan, de elzárta a vízcsapot, megtörölközött, és a magára tekert törölközőben kislattyogott a szobájába, és magára kapott egy egyszerű lila pólót, és egy fekete farmert, majd a zuhanyzás közben szerzett lendülettel kisétált a nappaliba.

– Pontos, mint mindig. – Cam nem válaszolt semmit csak a kávé és az Aszpirin után nyúlt, és előbb a gyógyszert nyelte le, majd szép lassacskán a kávé is elfogyott.

– Kezdem magam embernek érezni – nyújtózott a csatárlány, majd belekezdett az előző este történéseinek mesélésébe.

Idő közben pulcsit és sálat vettek, és elindultak felfedezni Helsinkit. Addig jutottak, hogy találtak egy helyes kávézót az egyik mellékutcában, ahol isteni sütiket árultak – a nem mellesleg csodás forró csokijuk mellett. A vásárlásból semmi nem lett, csak arra maradt idejük, hogy a szálloda éttermében bekapjanak egy kis ebédet, majd a cuccukat összeszedve a csapatot szállító busszal már mentek is ki az edzőpályára.

Ajánlott zene: Delta Goodrem - Lost without you

A két nap gyorsan elrepült, és már ott tartottak, hogy a pályára vonultak ki a finnek ellen, Camila vezetésével. Megvoltak a himnuszok, meg a szokásos formális dolgok, majd a finnek elvégezték a középkezdést, és kezdetét vette a mérkőzés. A spanyol csapat végül négy-nullás végeredményt beállítva győzedelmeskedett, és góljaik felét csapatkapitányuknak köszönhették. Mellette a kapuba talált még Sara egyszer, és a középpályán játszó Lara is. A meccs utolsó percében Camila megkapta a meccsen a második sárga lapját, mondván sípszó után rúgta el a labdát. Nem az bántotta, hogy ennek a meccsnek a hátralevő egy percén nem játszhat, mert a győzelem már biztos volt. A problémája az volt, hogy ki kell hagynia a csoportkörök utolsó, és egyben legnehezebb mérkőzését, a németek ellen. Az első sárgám se ért volna lapot. Teljesen szabályos becsúszó szerelés volt – morgolódott magában a lány, és bevonult az öltözőbe. Kezébe vette a vizes kulacsát, és alaposan meghúzta, majd bedobta a földön heverő sporttáskájába. Megvárta, míg a meccs végeztével csapattársai is bejönnek az helységbe.

– Mi lesz a németek ellen? – kérdezte egyből a belépő, és mellé huppanó Sarát és Lizát.

– Semmi. Mi lenne? Megoldjuk. Nyugi. Hiányozni fogsz, annyi szent, de megoldjuk – szorította meg a karját Liza, és Cam is elkezdett hinni abban, hogy az egymeccses eltiltása talán nem a világ vége.

A másnapi edzésen már teljes mértékig biztosak voltak benne, hogy a csoportelsőség elúszott, ugyanis az elsőszámú kapus Liza meghúzta a bokáját, ami ugyan nem bizonyult súlyosnak, és továbbjutás esetén (ami ugyan már-már biztos volt) a következő meccsre helyrejön, a németek ellen nem tud pályára lépni.

– Megpróbálhatom… – mondta Liza, hiszen őt is aggasztotta, hogy esetleg nélküle álljon ki a csapat. A Real Madrid női csapatában is bevédte magát elsőszámú hálóőrré, és itt is mindenki bizalommal volt felé.

– Eszedbe se jusson. Nem hiányzik, hogy még súlyosabb legyen. Ema áll a kapuban a németek ellen – hangzottak a szavak az edzőjük szájából, amit a csapat minden tagja csendes beletörődéssel fogadott.

Pályára kellett állniuk a németek ellen, és bár magukban szinte biztosan elkönyvelték a vereséget, emelt fővel vonultak a pályára a csapatkapitány-helyettes Sara vezetésével. A meccs nem alakult a legjobban, hiszen a tízedik percben megkapták az első góljukat, amit még az első félidőben követett három. Camila egyre inkább elkeseredett, és magába roskadt, hisz’ magát okolta. Ha ő nem állíttatja ki magát, ha meghallja a sípszót. De már mindegy volt. Nem tehetett semmit, csak a díszpáholyból nézhette, ahogy csapata védelme, és egysége atomjaira hullik. A mellette ülő Liza sem volt sokkal lelkesebb, az ő fejében is megfordult az, hogy saját magát teszi felelőssé, hiszen ha jobban figyel a lépteire, ha alaposabban bemelegít… Ha, túl sok volt a ha, és ezt mindketten tudták.

A mérkőzés végül hét gólos német sikerrel zárult, a spanyolok lányai pedig letörten, összeomolva sétáltak az öltözőbe. Senkinek nem volt kedve beszélgetni, senkinek nem volt kedve nevetni. A meccs után Cami és Liza is lementek az öltözőbe, ahol az edző már várta őket.

– Lányok. Tudom, hogy nehéz elviselni ilyen súlyú vereséget, de lesz ez jobb is. Továbbjutottunk a csoportból, és csak ez számít. A következő mérkőzésig van három nap. Holnap nem lesz edzés, csak taktikai megbeszélés, elemezzük a meccset, meg megnézzük, hogy mit tudnak az olaszok. És ne felejtsétek el, próbáljatok tovább lépni, és elfelejteni a mai estét – ezzel a mondatával elhagyta az öltözőt, majd sorra a többiek is elkezdtek kiszállingózni.

A szállodába visszatérve Sara, Liza és Cami, az utóbbi kettő közös szobájában gyűltek össze, jó néhány doboz csokifagyi társaságában.

– Mindjárt jövök. Felhívom Fernandót – állt fel a csapatkapitány a kanapéról, és letette a kezében tartott fagyisdobozt az üvegasztalra.

– Cami, biztos, hogy ez jó ötlet? – tette fel a kérdést Liza, de Camila, mintha meg se hallotta volna, besétált a szobájába, az ágyára huppant, és már tárcsázta is barátja számát.

– Szia kicsim, mi újság? – szólt vidám hangon Nando a telefonba. Hogy van ereje vidámnak lenni? A csapatom most alázták porig. – Cami minden gondolata keserű volt, és még Fernando gondolata sem tudta őt felvidítani.

– Nézted a meccsünk?

– Nem, sajnos nem voltam otthon. Mi lett a vége?

– Hét-nullra elvertek a németek – sziszegte a lány a fogai között.

– Ó. – Ennyi volt mindössze Fernando reakciója a dologra.

– Azt érzem, hogy az én hibám. Mert az eltiltásom miatt nem játszhattam, és a lelátón ülve, annyira szörnyű volt nézni, ahogy a csapat fokozatosan épül lefele.

– Aham, igen. – Fernando hangja távoli volt, mintha teljesen mással lenne elfoglalva

– És ahogy egyre jobban esnek szét. Tudom, hogy nem csak az én hibám, hogy ilyen bármikor megeshet, ahogy az is, hogy lesérül a kapusunk, de…

– Megértem a problémád… – a fiú száját a tipikus „mindenre jó sablon válaszok” hagyták el.

– Annyira kiborított az egész. Hiányzol…

– Aha, rendben… Meg tudlak érteni…

– Elmész a picsába Fernando Torres! – mondta a lányt majd kinyomta a mobilját és az éjjeli szekrényre dobta. Dühvel vegyes csalódottsággal ment ki a szobából, vágta be az ajtót maga mögött, és huppant le a kanapéra, hogy a fagyisdobozt újból a kezébe véve elfogyassza a maradék édességet.

– Fernando egy pöcs – morogta két kanál fagyi között.

– Én mondtam, hogy nem kéne felhívnod…

– Liza, kérlek, fogd be – mondta, majd barátnője fagyijából is kanalazott egy jókorát, amit a másik két lány hangos kuncogással díjazott, de Cami gyilkos tekintetére mindketten némán folytatták a jégkrém elpusztítását.