4. fejezet

A döntőbe vezető út

Ajánlott zene: El Canto del Loco - Tal como eres

Az olaszok elleni meccs napja lázas készülődéssel telt a spanyol lányok körében. Igyekeztek elfelejteni a németektől elszenvedett súlyos vereséget, és csak az előttük álló feladatokra koncentrálni. Ne tekints vissza, ne vájkálj a múltban, mert ami elmúlt, azon úgysem tudsz változtatni. Fogadd el a múltad és írd a jelened. – Camila a meccs előtti napokban állandóan ezt mondogatta, és a végére kezdte ő maga is elhinni. Mindössze egy mérkőzés választott el őket a döntőtől, ahol – ha továbbjutnak – az oroszok vagy újból a németek ellen kell pályára lépniük. Erről egyből eszébe jutott az utolsó csoportmeccs, a vereség, és a bekapott gólok.

A lány megrázta a fejét. Nem! Nem szabad elkalandoznom. A mai meccsre kell koncentrálnom! – sóhajtva folytatta a sípcsontvédő és a sportszár igazgatását, majd belelépett a fekete Nike cipőjébe. Ránézett az előtte heverő piros mezre, melynek mellrészén a spanyol címer szerepelt, hátán pedig a hetes mezszám valamint a neve. Mindig büszkeséggel töltötte el, ha címeres mezben játszhatott, hiszen tudta, hogy egy egész nemzetért harcol a pályára lépve. Az ajkára mosoly kúszott. Magára húzta felsőt, majd karjára csúsztatta a kapitányi karszalagot.

– Nem akarok defenzív játékot látni. Nem szabad nekik megadni a lehetőséget a támadásra. Pontos passzok, koncentráció, és gólok. Ha eladjuk a labdát, egyből szerezzük vissza. Vigyázni kell velük, mert villámgyorsan megfordítanak egy helyzetet, és alkotnak belőle kontratámadást. Costának szokása, hogy szélről húz befelé, rá különösen oda kell figyelni. Camila, Sara és Lara. Sok rövid passz. Ugyanez a középpályára is vonatkozik. Lassan reagálnak a védők, viszont hamar elvesztik a türelmüket, úgyhogy óvatosan. Hölgyeim, szép játékot várok. – Az edző megeresztett egy mosolyt, majd otthagyta a lányokat az öltözőben. Camila az utolsó kortyokat itta a kulacsából, majd nagy levegőt véve bedobta az üres flakont a sporttáskájába.

– Lassan el kéne indulnunk ki.

– Semmi lelkesítő beszéd? – kérdezte vigyorogva Liza. Caminak szokása volt ugyanis, hogy minden meccs előtt mondott pár szót a csapatnak.

– Éppenséggel lehet. Hajrá csajok. Mindent bele! – mosolyodott el végre a csapatkapitány is.

– Ennyi? Ez komoly? – kérdezte hitetlenkedve a kapuskesztyűjét húzó Liza.

– Bocs, most csak ennyi telt – húzta féloldalas mosolyra a száját Camila, majd elindult ki az öltözőből, a többi csapattag pedig követte. Ahogy kilépett a zöld gyepszőnyegre, leguggolt egy pillanatra, és ujjaival végigsimítva a füvön mosolyogva az ég felé pillantott, majd továbbsétált. Ez a mozdulat már-már rituálé-szerű volt számára, minden pályára lépése előtt megtette ezt, azt édesanyja halálát követően. Attól kezdve neki játszott. Érte. Hogy bebizonyítsa, nem csak egy múló hóbort, és hogy anyja feltevéseivel ellentétben, lány létére is ott lehet a legjobbak között.

Végighallgatták a himnuszokat, majd lepacsiztak a másik csapattal, illetve a játékvezetővel és a partjelzőkkel, majd kezdetét vette a mérkőzés. Az első néhány percben rájöttek, hogy ez bizony kemény menet lesz, hiszen nem hiába van itt az olasz csapat, csoportelsőként. A csapatkapitány-lánynak nem egyszer keményen odacsúsztak, és többnyire nem kímélték, ám mégis minden egyes meg nem adott szabadrúgás után összeszorított szájjal, szó nélkül kelt fel a földről. Mindössze annyit értek el vele az olasz védők, hogy egyre eltökéltebbé tették a lányt. Helyzetekig ritkán jutottak el, mert valóban sziklaszilárd volt az olasz védelem.

A félidő végén gólok nélkül, szótlanul vonultak az öltözőbe, ahol ezúttal egy hangot sem lehetett hallani. Az edző sem jött be, tudta, nem érdemes bármit is mondani, mert mindennel tisztában van a csapat. Camila elővett a táskájából egy üveg Gatorade-et, és meghúzta az üveg tartalmát, majd letette maga mellé. Egy ideig szótlanul nézte a padlót, majd mikor idejét látta, felkászálódott, és még mindig némán elindult a pályára. A második félidőt az olaszok kezdték, és egyből lövésig jutottak, ám a kaput jócskán elkerülte, így Liza jöhetett kirúgással.

A másodpercek percekké váltak, és csak pergett a meccs. Helyzetek maradtak ki mindkét oldalon, és a góltalanság néma súlyként nehezedett a csapat egészére. A nyolcvanadik perc környékén tarthatott a mérkőzés, amikor ismét kirúgással jöhetett a spanyol csapat. Camila odaszólt Sarának és Larának, majd ajka féloldalas mosolyra húzódott. A levegőbe kettest mutatva intett Lizának, hogy kéri a labdát. A kapuslány arcára halvány mosoly kúszott, majd kirúgta a labdát, ami pontosan Sara előtt landolt, a lány lekezelte, és egyből továbbpasszolta a fellépő Larának, aki azonnal továbbadta a kapitányuknak. Hárman passzolgattak, egyre feljebb haladva, néha bevonva a játékba a szintén középpályás Ceciliát is. Az egyik passz után Cami óvatosan kinézett Sarára, majd elindult a labdával a kékmezes védősoron át az oldalvonal felé. Három védő akaszkodott rá, így a barnahajú csatárlány üresen maradt, szinte a kapuval szemben. Cam visszapasszolta a labdát, Sara pedig egy cselt bemutatva a hálóba gurította a labdát, legördítve ezzel a csapat válláról a súlyt. Az egész csapat arcára üdvözült vigyor ült ki, és boldogságtól sugárzó arccal ugráltak egymás nyakába.

A hátralevő tíz percben zömében Camiláék birtokolták a labdát, az olaszok mindössze egyszer próbáltak kitámadni, ám a piros mezesek abból is veszélyes kontrát vezettek, így inkább megpróbálták kibekkelni a hátralevő időt. A hármas sípszó után hatalmas volt az öröm spanyol részről, mind a nézőtéren, mind a pályán és a kispadon.

– Megvan a döntő! – motyogta Camila maga elé mosolyogva. – Ezt el sem hiszem…

– Na mi van, kiskirálylány? – ment oda hozzá Liza és Sara vigyorogva – Este buli?

– Még jó, hogy!

– Elhívhatod a múltkori csávód – mondta röhögve Liza, Cami pedig egyből felkapta a fejét, és elkezdett az időközben menekülni kezdő lány után rohanni.

– Gyerekek! Soha nem változnak – csóválta a fejét Sara tettetett lemondással, és két barátnője után ment az öltözőbe.

Ott helyben elfoglalták a zuhanyzót, majd a csapatbusz visszavitte őket a hotelba. Amint felértek a lakosztályb,a Cam bevonult a szobájába, fülén a telefonjával.

– Kit hívsz? – érdeklődött a madridi kapuslány.

– Egyelőre Ikert. Utána csak a te kedvedért Crist.

– Crist? Milyen Crist? – vonta fel kérdőn a szemöldökét Liza.

– Ronaldo. Aki szerinted a „múltkori csávóm” – húzta el a száját Camila.

– Akkor azért volt olyan átkozottul ismerős – bólogatott helyeslően a lány, Cami pedig magára csukta a szobaajtót, és várta, hogy a legjobb barátja felvegye a telefont.

Végignyúlt az ágyon, és már épp azon gondolkozott, hogy kinyomja, amikor a kapus beleszólt a telefonban.

– Szia Kislány. Gratulálok, meg van a döntő.

– Kösz. Becks vagy Raúl bukta a fogadást? – vigyorgott a lány. Tudta, hogy a Real két sztárjátékosa módszeresen fogadtak a csapatának meccseire.

– Komolyan elhiszed, hogy Raúl a spanyolok ellen fogadna? – nevetett fel Iker. – Egyébként én holnap este, a többiek holnapután reggel érkeznek Helsinkibe.

– Tényleg? Eléd mindenképp kimegyünk, a többieket nem garantálom. Fernandóval találkoztál mostanában? – tette fel a lány a kérdést, ami igazából a leginkább érdekelte. Kíváncsi volt, hogy a fiú mitől olyan átkozottul elfoglalt, hogy egy üzenet elküldése sem fér bele a szorosan szabott napirendjébe.

– Nem. Mi van veletek?

– Á, hosszú. Majd ha megérkezel, elmesélem. Egy egész éjszakám lesz rá, szóval…

– Rendben, de szavadon foglak. Mentek bulizni?

– Naná – vigyorodott el Cami.

– Helyes. Csak aztán óvatosan. És nem összeszedni bárkit is.

– Én ígérem, nem fogok, apuci. A többiek nevében nem nyilatkozhatom – nevetett fel a lány, és Casillas is csatlakozott hozzá. – És nektek mi az esti program?

– Sörözgetünk, meg meccset nézünk Gutiéknál.

– Szakmai ártalom?

– Valahogy úgy. Hétkor ér a gépem Helsinkibe.

– Ott várlak.

– Rendben. Jó éjszakát.

– Neked is, szia – mondta Cami, majd mosolyogva kinyomta, és Ronaldo számát kezdte keresni.

Ajánlott zene: Christina Grimmie - Counting

– Cristiano Ronaldo – szólt néhány csörgés után a fiú a készülékbe.

– Szia, Camila vagyok. Csak azért hívlak, mert megyünk ma bulizni a lányokkal, és az egyik barátnőm feltétlen ragaszkodott hozzá, hogy téged is elhívjalak. Hatalmas rajongód. – Tudta, hogy ezért még kapni fog Lizától, de egyszerűen képtelen volt kihagyni.

– Ó, ez esetben nem mondhatok nemet. – Hallotta a fiú hangján, hogy mosolyog.

– Kilenc körül ott vagyunk, a múltkori helyen. Ne késs! – Vigyorogva nyomta ki a telefont, majd ledobta az éjjeliszekrényre. Mivel már a meccs után fürdött és hajat mosott, így most csak az idő közben a szekrénybe kipakolt holmijai között kezdett el kutakodni. Végül egy mell alatt szorított, lila, pánt nélküli, combközépig érő koktélruha mellett döntött. A hajába laza hullámokat tett, a szemére pedig lilás szemhéjpúdert kent. Negyed kilenc körül egy utolsó pillantást vetett az éjjeliszekrényen heverő készülékre. Titkon reménykedett benne, hogy Fernando legalább egy sms-t ír, bár szinte biztosra vette, hogy nem fog jelet adni magáról. Lemondóan sóhajtott, majd egy pillanatra lehunyta a szemét, hogy aztán a telefonját otthagyva menjen ki a lakosztály nappalijába.

Átkopogott Lizához, majd a mellettük levő szobához ballagott, és szólt a Lara-Sara párosnak, hogy félre jó lenne összekapni magukat. A saját lakosztályába visszaérve már Liza is a kanapén ült.

– Jön a lovagod. Csak a te kedvedért – eresztett meg Cami egy vigyort.

– Hogy kim? – Liza értetlen arcára, Camilának nevetnie kellett.

– Hát Ronaldo.

– Nem mondod, hogy beszéltél neki rólam? – ugrott fel a kapuslány a kanapéról.

– Esetleg, lehet, hogy megemlítettem neki… Ne bánts! Áá, itt vannak Saráék, mehetünk is – vigyorgott, majd elment kinyitni az ajtót, és kitessékelte maga előtt a magában fortyogó Lizát.

*

A szórakozóhelyre belépve a kis társaság egyből a bárpulthoz ment, és Camila rögtön kirendelt magának egy Swimming poolt, és a kékes színű koktéllal a kezében a tömeget kezdte pásztázni Cris után. Viszonylag hamar megtalálta a barnaszeműt, és leugrott a bárszékről, de két lépés után visszafordult.

– Liza, ha megiszod a piám, addig éltél. – Az említett csak játékosan szalutálva vigyorgott, Cami pedig ténylegesen megindult Cristiano felé, aki éppen két aránylag műnek tűnő lány társaságában ücsörgött.

– A világért nem akarlak zavarni – kocogtatta meg a fiú vállát Cami –, de gondoltam köszönök, ha már iderángattalak – vigyorgott a lány.

– Cam! Szia. Mióta vagytok itt? – kelt fel az asztaltól, és puszit nyomott Camila arcára.

– Most jöttünk. Bemutathatlak a lányoknak? – Cami a bárpult felé biccentett. Cris lelkes bólogatását követően végignézett rajta. – Szét fognak szedni – ingatta a fejét, de a srác csak nevetett.

– Hölgyeim, engedjétek meg, hogy bemutassam Cristiano Ronaldót. Cris, ő pedig itt egy hatalmas rajongód, Elsa Herrero. – A kapuslány szikrázó szemekkel nézett csapatkapitányára, majd mosolyogva nyújtotta a kezét Crisnek.

– Remélem tudod, hogy ezt hatványozottan kapod vissza – motyogta Liza Camila fülébe, mikor már a bárnál egymás mellett ültek, de Cami csak mosolygott. Látta a tekintet, ahogy azok ketten észrevették egymást, és le merte volna fogadni, hogy egy hónapon belül lesz köztük valami. Vagy legalább egymás ágyában kötnek ki. Erre mi sem szolgált jobb bizonyítékul, mint az, hogy Cris és Liza lényegében az egész estét végigtáncolták vagy beszélgették.

– Jó, ha tudod, hogy hozzánk nem hozhatod fel. Vékonyak a falak – vigyorgott Lizára Cami, mikor az éppen leült mellé. A kapuslány persze egyből fülig vörösödött, amire még az amúgy már nem szomjas Sara is rátett egy lapáttal.

– Na látod, ezzel egyetértünk. Meg a végén még rossz hatással lenne a teljesítményedre a pályán… Persze ezzel nem arra céloztunk Cris, hogy ne lennél jó az ágyban… Bár erről Liza biztos tud majd mesélni.

– Ennyi perverz csajt egy rakáson… – Liza felvont szemöldökkel nézett rá, úgyhogy módosított a mondandóján. – Úgy értem lány. Ennyi perverz lányt…

– Na jó, szerintem most jött el az ideje annak, hogy hazamenjünk – állt fel az asztaltól a kapuslány, Cami pedig bólintott.

– Cecy, te szedd össze Sarát, én hívok egy taxit, és előkerítem a mi „intelligens” szőkénket – rajzolt Cami macskakörmöket a levegőbe az intelligensre uralva, majd felállt, elköszönt Cristől és elindult megkeresni Larát. A keresett személy egy hasonló hajszínű fiatalember karjaiban tanyázott. Cami nagy összegben mert volna fogadni, hogy azért, mert magától állni már nem nagyon bírt volna. Lara ugyanis köztudottan nem bírta a piát. A csatárlány megkocogtatta a srác vállát, aki így ráemelte a kék szemeit. Szőke haj, kék szemek. Tipikus finn – jutott a lány eszébe, nem mellesleg kegyetlenül ismerős volt neki a srác arca, de még nagyjából sem tudta elhelyezni, hogy hol látta már.

– Sajnálom, hogy rád mászott, nem igazán bírja a piát, és szeret erről megfeledkezni – kezdett Cami magyarázkodni a szőke idegennek. – De ha lehet, most inkább hazavinném, mielőtt olyat csinál, amit holnap megbán – húzta el a száját, és próbálta Lara karjait átpakolni a vállára.

– Nem akarok hazamenni – játszotta a durcás óvodást Lara, mire a srác, akinek a nyakában csüngött felnevetett.

– Részeg vagy – jelentette ki Cami, és keresztbe fonta karjait a mellkasán.

– Dehogy vagyok. – A határozott kijelentésre a finn srác megint hangos nevetésbe kezdett.

– Járni tudsz? – kérdezte a csapatkapitány felvont szemöldökkel.

– Még jó hogy tu… tudok – mondta Lara, és megpróbált elindulni, de csúfosan kudarcot vallott. – Vagy talán mégse? – és ezzel a lendülettel elkezdett magán vihogni.

– Na jó, azt hiszem, tényleg ideje hazavinnem. – Lara bár megrázta a fejét, de azért készségesen átkapaszkodott Camila nyakába.

– Majd hívlak, Kimi. – Megpróbált bájosan hátramosolyogni, de ez az elfogyasztott alkoholmennyiség következtében inkább sikerült szétcsúszott vigyorrá. A finn fejingatva mosolygott és utánuk intett, Cami pedig megeresztve egy hálás mosolyt az épület elé vonszolta barátnőjét.

– Basszus. Lara nálad van a mobilod? – Eszébe jutott, hogy a sajátját az éjjeliszekrényen hagyta.

– Hogy mim? – jelen állapotában meglehetősen bosszantó részeg volt. Talán ez perpillanat jobban zavarta Camilát, mintha kötekedős-részeg lett volna.

– Hagyjuk – sóhajtott lemondóan a lány, ám legnagyobb örömére meglátta az éppen kifele sétáló Crist és Lizát. Feltűnésmentesen próbált úgy odanézni, hogy Lara ne vegye észre őket, mert biztos volt benne, hogy akkor visítani kezd.

Cris esetlenül megölelte a kapuslányt, aki puszit nyomott a portugál focista arcára, és üdvözült mosollyal az arcán ment Camiláék felé. Legalább valakinek jó estéje volt – gondolkodott Cami.

– Mehetünk? – kérdezte a csatárlány. Mindennél jobban vágyott már arra, hogy bedőlhessen az ágyába.

– Igen, ott jönnek Cecyék is. De egy taxiba nem férünk be. Úgyhogy én megyek veled meg ezzel a szőkével – mondta Camilának, majd a másik kettő felé fordulva folytatta. – Cecy, te meg Sarával? – apró bólintás volt mindenki részről a válasz, így Liza leintett egy taxit, belökdösték a hadakozó szőkét, majd mindketten melléjük huppantak, bemondták a címet, és nagy nehezen elindultak vissza a hotelba.

*

Lara amint vízszintesbe került bevágta a szunyát Sarával egyetemben, úgyhogy a két szomszédjuk mosolyogva hagyta ott őket. Cami egy „jó éjszakát” után egyből bevetette magát a szobájába, magára kapta a pizsamáját és végigfeküdt az ágyon. Lefuttatta magában a nap eseményeit, és megakadt annál, amit Lara utolsó mondatként fűzött a finn szépfiúnak… „Majd hívlak, Kimi” Alapból meglepte, hogy Lara ilyen állapotban meg tudta jegyezni a srác nevét, de nem ezen akadt fenn. Illetve nem csak ezen. Kimi… szőke… kék szemű… finn… Bassza meg… Raikkönen… Nem hiszem el, hogy ez a szőke liba beleitta magát Kimi Raikkönen karjaiba – csóválta a fejét mosolyogva a lány, majd hirtelen indíttatásból a telefonjáért nyúlt, és sms-t kezdett pötyögni.

„A legjobb barátnőm. Ha összetöröd a szívét, letépem a golyóidat. ;) Jó éjt Cris. =D” – vigyorogva küldte el az üzenetet a portugál focista számára, és néhány perc múlva válasz is érkezett.

„Nem áll szándékomban. =) Annál fontosabbak a golyóim =D Jó éjt Cami. ;)” – Kerge portugál – motyogta az orra alatt, majd pillanatokkal később, kezében szorongatva a telefonját, mély álomba szenderült.