5. fejezet

Megnyerni valamit

Ajánlott zene: Pitbull feat Marc Anthony - Rain over me

Camila már fél hétkor a helsinkii reptéren ücsörgött, és figyelte a beérkező gépek kiírásait. Csak akkor kelt fel a kényelmetlen várótermi székből, mikor a kijelzőn megjelent a Madridból érkező repülő. Elindult a kapuhoz, és az ablakon látta, ahogy a hatalmas fehér gép landol.

Hamar észrevette a kilépő Ikert, ennek legfőbb oka a kapus fején lévő napszemüveg lehetett.

– Életem, ne zavarjon, hogy már lement a Nap – vigyorgott Camila a kapusra.

– Én is örülök, hogy látlak – húzta el a száját Iker. – Amúgy meg, igenis erős a fénye a neon lámpáknak. – Cami felnevetett, és megölelte a fiút. Hatalmába kerítette a teljesség érzése. Hiányzott neki a fiú, és csak most, hogy megérkezett, jött rá mennyire. A reptér előtt bepattantak az első taxiba, és jó öt perc után a taxisnak sikerült túljutnia a sokkon, hogy Iker Casillas ül a kocsijában.

Fél óra alatt a szállodához értek, ahol kifizették a fuvart, majd felmentek Cami és Liza közös szobájába, ahol a kapuslányt a portugál focista társaságában találták a nappaliban.

– Komolyan, te mindenhol ott vagy? – sóhajtott fel Cami teátrálisan, majd Lizához fordult vigyorogva: – Mondtam, hogy ide nem hozhatod fel.

– Ugyan már Cami, te mindent mondasz, de soha semmit nem gondolsz komolyan – szólalt fel vigyorogva a lány mögött belépő Iker.

– Te kivel vagy? – fordult hátra Cami felvont szemöldökkel, és a fiú mellkasába bokszolt. – Amúgy Iker, az idióta a kanapén Cristiano Ronaldo, Cris, a másik idióta az ajtóban Iker Casillas. Kerülj beljebb Iker, és csukd be az ajtót, mert bejön a hideg – vigyorodott el Cami, majd levágódott Liza mellé a kanapéra.

– Játsszunk barchobát! Bárkinek ötlete van, az mondja nyugodtan. A kérdés, találjátok ki, Lara kivel gabalyodott össze tegnap. Cris, bizonyára te is láttad tegnap, egy ideig ott ült az asztalnál velünk, aztán négy kör tequila meg három koktél után lelépett.

– Kezdjük az elején. Ismerjük? – sóhajtott fel lemondóan Liz. Ő és Iker már ismerték – és utálták – amikor Cami ezzel szórakozott

– Hát, ha azt vesszük… igen, ismeritek. – a csatárlány arcára mosoly kúszott.

– Médiaszemélyiség? – érkezett a kérdés Cristől… Határozottan jól vág az esze.

– Akár ezt is mondhatjuk… – a mosoly Cam arcán egyre szélesedett.

– Nemzetiségét tekintve? – próbálkozott be Iker.

– Ennek még mindig nem dőlök be. Amúgy nem nehéz… – a mosoly, átváltozott halvány vigyorrá.

– Spanyol – vágta rá egyből Liza, de Cami megingatta a fejét.

– Portugál? – ezúttal Cris próbálkozott – ki más? – de ismét fejrázás volt a válasz, egy egyre szélesedő vigyor kíséretében.

– Akkor finn.

– Gratulálunk a megfejtőnknek, nyereményét rövid időn belül postázzuk. – vigyorgott Cami, de Ikertől válaszul csak egy szemforgatást kapott.

– Tehát finn, ismert és médiaszemélyiség… – összegezte a dolgokat Liza, és Cami meg volt lepődve, hogy nem hallja, ahogy kattognak a kerekek az agyában.

– Ne már, hogy nem tudjátok… Annyira egyszerű innen már.

– Sportoló? – tette fel az újabb kérdést Cris.

– Igen – a csatárlányt most már határozottan zavarta, hogy még mindig nem jöttek rá.

– Forma 1-ben versenyez? – Cami szeme felcsillant, és lelkesen bólogatott.

– Szőke? – kérdezte Cris.

– Mint te… Szerinted, ha finn, hogy ne lenne szőke? – egyre biztosabb volt benne, hogy csak direkt szórakoznak.

– Akkor Mika Salo. – Iker adta a választ, arcán vigyor ült, Cam pedig ráébredt, hogy kábé négy kérdés óta tudják a választ.

– Rohadjatok meg – morogta a lány.

– Hogy került össze Raikkönennel? – vonta fel a szemöldökét Iker.

– Tudod, hogy Lara hogy szokott szórakozni. Na, a szokásos party-állapotban volt, és én úgy találtam meg, hogy körübelül Kimibe kapaszkodott, mert amúgy nem tudott állni – vigyorodott el a mesélő, a többiek pedig felnevettek.

– Amúgy ti tesók vagytok? – kérdezte Cris, mire rajta kívül mindenki felkacagott. Nem az első alkalom volt, hogy Camilát és Lizát testvéreknek hitték, de semmilyen rokoni kapcsolat nem volt közöttük, mindössze legjobb barátnők voltak.

Az estét jó hangulatban, beszélgetve töltötték, lementek az étterembe vacsorázni – kiegészülve az egész csapattal. Az étkezés után Cris már nem ment fel Lizáék szobájába, lent elköszönt mindenkitől majd elindult az éppen lakhelyéül szolgáló szálloda felé. A lakosztályba felérve Liza egyből aludni ment, így Iker és Cami is bevonultak a szobájukba. A lány a franciaágy végébe ült törökülésben, a fiú pedig az ágy közepén feküdt el.

– Komolyan, ti képtelenek vagytok hétköznapi pasikat felszedni? Az egyik Ronaldóval kavar, a másik Raikkönennel. Így vigyázol te a csapatodra? – kérdezte vigyorogva Iker.

– Mert nyilván Raúl meg te két kézzel rángatjátok el a csapattagokat a csajoktól, sőt, még a szemüket is befogjátok, mi? – nevetett fel Cam.

– Naná – felelte vigyorogva Iker, de aztán elkomolyodott – Na, mesélj, mi újság Fernandóval.

– Semmi… Szó szerint. Mikor legutóbb beszéltem vele, a németek elleni meccs után, elmondtam, hogy mennyire rosszul érintett a csapat sikertelensége, az összes aggályomat ezekkel kapcsolatban, ő meg össze-vissza aházott, nem figyelt, úgyhogy rábasztam a telefont. Azóta nem hívott, nem keresett. Meg lehet sértődve, bár semmi oka rá, mert jogosan csaptam rá a telefont. Ha el van foglalva valamivel, akkor mondja azt, hogy bocsi, majd visszahívlak, és megbeszéljük… És tudod, az az igazság, hogy nagyon nem is vágyom arra, hogy felhívjon. Attól tartok, ennek a kapcsolatnak hosszú távon nincs már túl sok jövője.

– Szereted?

– Igen! – vágta rá a lány egyből, de aztán elgondolkodott. – Nem… Nem tudom. Szeretem, de nem úgy, mint régen. Szerelmes, az biztos, hogy nem vagyok. Ez komplikált… Nagyon sok olyan apró dolgot csinált már, amiket lehet, hogy nem gondolt komolyan, bennem mégis ottmaradtak a tüskéi. És már kezd túl sok lenni a tüske… De inkább beszéljünk valami másról – mosolygott Cami Ikerre, így az este folyamán már csak könnyebb témákról esett szó.

*

Másnap reggel a lány korán kikelt az ágyból, és igyekezett halkan tenni-venni, mert nem akarta felverni az alvó fiút. Végig nézett az ágyban fekvő, békés arcú Ikeren. Az arcára mosoly kúszott a látványára. Annyival fiatalabbnak tűnt így, védtelenül. Megrázta a fejét, és kikapott egy válogatottas melegítőt, és fehérneműket a szekrényből, majd bevonult a fürdőbe és halkan letusolt. Magára kapta a ruhákat, lófarokba fésülte hosszú, barna haját, a szobába visszatérve pedig felkapta az edzőcuccát tartalmazó táskát. Kiment a nappaliba, magára húzta a három csíkkal díszített sportcipőt, és néhány kopogás után benyitott Liza szobájába. A kapuslány az igazak álmát aludta, így Cami ledobta a sporttáskát, és rávetődött barna hajú barátnőjére, akinek azonnal felpattantak a szemei.

– Normális vagy te? – morogta Liza, de Camila csak vigyorgott, és noszogatta, hogy öltözzön már, mert el fognak késni. Míg Liza tusolt, Cami firkantott egy cetlit Ikernek, hogy elmentek edzésre, dél körül jönnek. Negyed órával később, már Liza reggeli rossz kedvének is nyoma veszett, így egy gyors szendvics után beszálltak a parkolóban várakozó csapatbuszba.

Az edzés hosszan telt, rengeteg futással, és taktikai szituációk gyakorlásával, és a végére a teljes huszonkét fős keret fáradtan rogyott le az öltözőben.

– Ahhoz sincs erőm, hogy a zuhanyzóig elmásszak – nyögött fel Lara, amire általános egyetértés volt a reakció. Liza volt a legerősebb, ő tápászkodott fel először, és indult meg a zuhanyzó felé, maga után rángatva Sarát és Camilát, amire ők ketten hangos káromkodással adták a kapus tudtára nemtetszésüket.

Háromnegyed órára volt szükségük ahhoz, hogy a teljes csapat regenerálódjon – ha csak hellyel-közzel is, de sikerült. Újból beültek a buszba, ami visszaszállította őket a szállodába. A szobába felérve Camila arcára mosoly kúszott.

– Basszus tényleg! El is felejtettem, hogy ma reggel jöttök – vigyorogva ölelte meg a Real Madrid három játékosát, aztán Liza is üdvözölt mindenkit. – Tényleg örülök, hogy itt vagytok, meg minden, de éjszakára itt nem maradhattok, mert egyrészt az edző mindannyitokat elevenen megnyúz, másrészt hely sincs.

– Nyugi Kislány, egy másik hotelben vettünk ki szobát.

– Remek. Viszont most menjünk le kajálni, mert éhen veszek – kottyantotta közbe Liza, amire általános mosoly szaladt végig a kis társaságon.

– Hallottam ám, hogy ellenünk fogadtál – bökte meg Camila Davidet.

– Raúl befenyített, hogy ő bizony nem ad alább a spanyolok győzelménél. Muszáj volt – próbált bűnbánóan nézni, de hamar nevetésbe torkollott, és Camila is vele nevetett.

– Ez egyszer elnézem. De többet elő ne forduljon! – Becks viccesen szalutált, és nevetve indultak le ebédelni. A délutánt beszélgetéssel töltötték, valamint Raúlék próbálták megdumálni a lányokat, hogy el kéne menni egyet bulizni, de azok foggal, körömmel tiltakoztak, mondván másnap meccsük lesz. Végül a vacsora után, nyolckor búcsúzott a madridi különítmény, és elvonultak a hotelba, ahol laktak. Camila fáradtam nyúlt végig a kanapén, Liza pedig az egyik fotelba rogyott.

– Komolyan, ezek négyen jobban lefárasztottak, mint a délelőtti edzés. Kiborító – vigyorgott Liza, barátnője pedig helyeslően bólogatott. Ezt a pillanatot választotta valaki arra, hogy meglátogassa őket, és hangos kopogással jelezte, hogy az ajtóban van.

– Remélem nem Becksék jöttek vissza – nyögött fel Cam, majd hangosan kikiáltott az ajtóhoz. – Gyere! – az ajtón Lara, Cece, a szobatársa Marisol és Sara ballagott be a szobába, és kényelembe helyezték magukat. Sara a még szabad két fotel közül az egyikbe, Cece a másikba ült le, Marisol a szobatársa által elfoglalt fotel karfáján helyezkedett el, Lara pedig odébb rakta Cam lábait és a kanapéra huppant le.

– Csapatmegbeszélés van, és elfelejtettek szólni? – vonta fel a szemöldökét Cam, de Lara megrázta a fejét. – Akkor? Tényleg, amúgy emlékszel, hogy kivel bogozódtál össze legutóbb?

– Igen… Ezért vagyunk itt…

– Mi van, mindannyian érdekeltek vagytok Raikkönennél? – vigyorgott Liza, de a szőke középpályás egy finom mozdulattal bokán rúgta.

– Nem tudom, hogy mit csináljak – kezdett bele Lara, Cam és Liza pedig váltott egy gyors oldalpillantást, majd rájöttek, hogy nem fognak a tervezett időben lefeküdni aludni. Lara problémája ott gyökerezett, hogy Kimi hívta, mikor edzésen volt. Az első felvetődő akadály az volt, hogy visszahívja-e. Ha igen, mit mondjon? Aztán, hogy a finn mit akarhat tőle? Barátkozni, jobban megismerni, vagy csak egy egy éjszakás kaland lehetőségét látja a lányban?

Végül sikerült rábírni Larát, hogy hívja fel a Forma1-es pilótát, és beszéljenek. Tíz előtt néhány perccel sikerült kirakni a lakosztályból mindenkit, és a szőke középpályás arcáról is eltűnt a tanácstalanság, helyét boldog mosoly vette át – a finn ott lesz a döntőn.

– Istenemre mondom, ha én ilyet játszanék, adj két irdatlanul nagy pofont, kérlek – szólalt meg Camila, miután mind a négy csapattársa elhagyta a szobát.

– Ígérem úgy lesz – vigyorgott Liza.

– Na, látod, ebben nem kételkedem – Cami arcára is mosoly kúszott, majd már félálomban elment tusolni, hogy aztán bedőlhessen az ágyába.

*

Ajánlott zene: Christina Aguilera - You Lost me

Már a döntő reggelén teljesen kétségbeesetten kelt fel Cami, és a nap további részében, ez egyre csak fokozódott, olyannyira, hogy két órával a mérkőzés kezdete előtt nem lehetett hozzászólni. Magába zárkózott, és igyekezett kizárni a világot. Liza végül nem bírta tovább, és megkérte Ikert, beszéljen vele. Ha valaki, akkor csak és kizárólag ő tud életet lehelni a lányba – gondolta Liza.

Camila a még üres lelátón ült, és a pályát szemlélte. Nem teljes két óra múlva már tömve lesz szurkolókkal. Spanyolokkal és németekkel egyaránt. Félt. Soha ilyen súllyal nem kellett még megküzdenie, ilyen tétre menő meccset még soha nem játszott. Európa bajnoki cím. Ez várt rá, ha győzelemre vezeti a csapatot. Vagy ha nem, egy örök életre szóló kudarcélmény.

– Mi van, ha… – kezdte, de az elé leguggoló Iker a szájára tette az ujját, elnémítva ezzel a lányt.

– Nincs ha. Nem szabad arra gondolni, hogy mi lesz, ha… Mert az ilyen hozzáállás nem vezet semmire. Figyelj – nyúlt a lány álla alá, és megemelte, hogy a szemébe nézzen. –, tudom, hogy meg tudod csinálni, hiszem, hogy képes vagy rá. Ne foglalkozz semmi mással, csak lásd magad előtt a képet, ahogy átveszed a kupát.

– De ha azt szajkózom magamnak, hogy sikerülni fog, és mégse, akkor sokkal nagyobb a csalódás mértéke. Sokkal jobban fáj. Így felkészítem magam az esetleges kudarcra – a lány kétségbeesetten nézett a focista barna szemeibe.

– Figyelj Kislány! Abban a pillanatban, hogy ki lépsz a gyepre, semmit nem fogsz érezni, csak a szurkolók hatalmas szeretetét. Nem fog érdekelni, a mi lesz ha. Tudom, mert ismerlek, és ismerem az érzést. Amikor először játszottam a Real felnőtt csapatában, szörnyen féltem, hogy mi lesz, ha nem felelek meg, előtte órákon át stresszeltem. Tudod mit mondott Raúl? Hogy  nem szerepelhetek le. És tudod, miért? Mert a szurkolók az első pillanattól kezdve tudni fogják, hogy minden porcikám a Madrid győzelmét kívánja, hogy igazi madridista vagyok, és hogy minden áron a csapat győzelmét akarom majd. És akkor sem lesznek csalódottak, ha esetleg nem sikerül. Lehet, hogy Te nem bízol magadban és a sikerben. De én igen, és a csapatod is, ahogy a szurkolók, akik a stadionba érkeznek, vagy otthon, a képernyő előtt ülve nézik a mérkőzést. Lehet, hogy most bizonytalan vagy. De ennyi embernek illene hinned. Ők bíznak benned. Ha bármi kétséged támadna, csak nézz fel a lelátóra.

– Köszönöm, Iker. – A lány hangja halk volt, és a torka elszorult. A fiú magához húzta, és megölelte, majd egy homlok-puszi után felhúzta a lányt a székről.

– Ideje lenne lemenned a csapatodhoz és készülődni. Ne felejtsd el, bízz magadban! És bízz a csapatban, hogy melletted lesznek, mert ugyanaz a céljuk, mint neked. És mert ők is bíznak benned. – A fiú szavai hihetetlen erőt adtak Camilának, aki elkezdett hinni. Az öltözőbe már széles mosollyal lépett be, és a lányok elé tárta az esti tervet – megnyerni az Európa-bajnokságot. A csapat összes tagja lelkes üdvrivalgással fogadta az ötletet.

Camila nézte egy ideig a hetes számú mezt, és a rajta lévő Sánchez feliratot. Nem a hátulján lévő név a fontos, hanem az, ami az elején van. Spanyol válogatott mez. A sajátja. Alig néhány embernek adatik meg az, hogy a válogatottan játsszon, és még ha csak utánpótlásban is, de Neki sikerült. A sportmelltartóra ráhúzta a piros felsőt, megigazította a sportszárat, majd sóhajtott egyet, és megfordult.

– Sok sikert, lányok. A legjobb formában kell játszanunk, ha ma győzni akarunk. Aki ezt nem tudja hozni, nos, ne számítson kellemes estére. – Halvány mosoly jelent meg mindenki arcán. – Mindent bele! A többit majd a kupaátvétel után megbeszéljük. – Egy kacsintás kíséretében felhúzta karjára a csapatkapitányi karszalagot, majd kivezette a pályára a csapatot.

A németek hatalmas arccal sétáltak mellettük. Camila a pálya szélén ismét leguggolt, és végigsimított a gyepen, ám ezúttal nem az égre nézett, hanem a lelátóra. A szurkolókra, akik a csapatot éltették – ezúttal értük akart játszani. Spanyolországért, az összes spanyolért, és mindenkiért, aki az ibériai félszigeten fekvő országnak szurkolt. Azért jöttek ide, mert egy győztes csapatot akartak látni. És ezt meg fogom adni nekik!

A himnuszok után a németek kezdték a mérkőzést, de a szinte áthatolhatatlan spanyol védőfalat nem volt könnyű megbontani. Az első kapura lövés a spanyolok nevéhez fűződött, ám hiába volt jó pár helyzetük, gólra váltani egyet sem sikerült. Mégis… nem voltak idegesek, mert tudták, hogy aminek el kell jönnie, az úgyis eljön. A szünetre gól nélkül mentek, de az öltözőben ettől függetlenül nem volt feszült a hangulat. Mindenki gratulált a másiknak. Lizának a szép védésekért, a védőknek a sikeres szerelésekért, a középpályásoknak a pontos passzokért, a csatároknak pedig a sok kísérletért.

A második félidőt Camila kezdte, ám egy kapu mellé szálló lövés után a németek támadhattak. Tíz perccel a második félidő kezdete után a németek a spanyol tizenhatoson belül támadtak, és egy becsúszást követően, a fekete-fehérben játszó válogatott egyik csatára feldobta magát. A játékvezető a sípjába fújt és a tizenegyes pontra mutatott, valamint kiosztott egy sárgalapot Marisolnak. Camilában egy világ dőlt össze. Ha ezt bevágják… A lelátó felé nézett. Mindenhol meglepődött és reménykedő arcokat látott. A VIP páholyban észrevette Ikert, mellette Raúlt, Gutit és Beckst. És… legnagyobb meglepetésére, ott ült köztük Kimi és Cris is. A kapus rámosolygott. Ez a mosoly és a szurkolók sugározta hit erőt adott neki. Erőt ahhoz, hogy képes legyen hinni a csodákban. Mert igenis létezhetnek csodák, és a remény csak akkor alszik ki végleg, ha meghallják a meccs végét jelző sípszót. Addig még mindenre van esély és bármi megtörténhet.

A német játékos a mészcsíkra helyezte a labdát, és nekihátrált. A játékvezető a sípjába fújva jelt adott a tizenegyes elvégzésre, a lány nekifutott és elrúgta. Camila egy pillanatig mindent lassítva látott. Ahogy a labda a kapu felé száll, megcsavarodik a levegőben, ahogy Liza vetődik, és kezeibe zárja a focilabdát.

Cami szívéről óriási kő esett le, és hangosan felkiáltva a levegőbe bokszolt és Lizához rohant. A lelátón Iker nevetett, a csapattársaival együtt. Camila tudta, hogy szerencsés napjuk van, és ezen a napon, ha a kapufára pattanna a labda, akkor, biztos, hogy befele csorogna.

A tizenegyest lövő német lány a fejét fogta, a többi német úgyszintén. Bár még nem volt vége a mérkőzésnek, ők ezt úgy élték meg, mintha bekaptak volna négy gólt. A következő két támadásnál egyre könnyebben törték át a német védelmet, és egyre közelebb voltak a gólhoz. Hatalmas nyomást gyakoroltak a német válogatottra, aminek meg is lett az eredménye. Sara az üresen álló Camilának passzolta a labdát, akire rögtön két védő vetette rá magát. Fedezte a labdát, és felnézett, így észrevette a másik oldalon üresen felfutó Larát. A pontosan ívelt labda éppen a szőke lány lábára érkezett, aki lekészítette magának, és a kapuba lőtte a labdát. Vezettek. A nyolcvanötödik percben megszerezték a vezetést, az Európa-bajnokság döntőjében. A spanyol szurkolók és játékosok öröme egyaránt határtalan volt. Az oldalvonalhoz futva Lara végigölelte az egész csapatot, és a pályán lévő játékosok is csatlakoztak hozzájuk. A lelátón ülő Marid-játékosok felugrottak, és Cami legnagyobb meglepetésére Kimivel és Crisszel együtt örültek a gólnak – érthető, Kimi majdnem-barátnője lőtte – gondolta Cam.

A meccs hátralevő hét percében – kettő volt a ráadás – már sok esemény nem történt, javarészt a spanyolok birtokolták a labdát. A hármas sípszó után Cami térdre rogyott a pályán. Arcán üdvözült mosoly jelent meg, és szemébe könnyek szöktek. Hát ezt is megélte. Európa-bajnok lett. Az egész csapat köré csoportosult, az örömük határtalan volt, és erre minden okuk megvolt. A könnyek szépen lassan lefolytak az arcán. Gondolt arra a mérkőzés előtt, hogy a meccs végén lehet, hogy sírni fog, de a könnyeket arra az esetre tartogatta, ha vesztenek. Mégsem tudott parancsolni az érzelmeinek – és nem is akart.

Hosszas ünneplés után fel kellett menniük a díjátadóra. Camila sétált leghátul. Mindnyájuknak nyakukba akasztották az aranyérmet, majd Camila kezébe kapta a kupát, és hatalmas vigyor valamint az arcán lecsorgó könnyek kíséretében emelte magasba, hogy aztán körbeadja a csapatnak. Miután lejöttek a pódiumról, Camilát kiragadták a tömegből.

– Jó estét! Frank Rijkaard vagyok, az FC Barcelona vezetőedzője. Engedje meg, hogy gratuláljak.

– Camila Sánchez – rázta meg a lány, a felé nyújtott jobbot. – Köszönöm szépen.

– Egyszer szívesen látnálak a csapatomban játszani. – a lánynak elakadt a szava. Hogy ő a Barcelonában? – Itt a névjegyem. Ha gondolod, hívj fel. – A férfi arcán mosoly ült, majd egy biccentés után beleveszett a tömegbe, és Camilát is magával ragadta a csapata, és teljesen kirázódott a fejéből az előbbi ajánlat. Mert lényegében az volt. Az öltözőben is hosszúra nyúlt már az ünneplés, de megbeszélték, hogy még hazaugranak, átöltöznek, és bevetik magukat az éjszakába.

Ajánlott zene: David Guetta - Where themgirls at

Tizenegy után valamivel sikerült elindulniuk a választott szórakozóhelyre. Nagyon senki nem volt kiöltözve, inkább a farmer - csőtopp - dzseki - magassarkú csizma vonalat követte mindenki. A Real Madrid sztárjai is velük tartottak, valamint Kimi is kísérte Larát. Úgy látszik nagyon összemelegedtek – gondolta Cami és arcára vigyor kúszott.

A pubban ahová betértek, mindenki ivott két-három felest a siker megkoronázásaként, aztán onnantól kezdve, ki mit látott. A jó hangulat hamar eluralkodott a társaságon, amire az elfogyasztott alkohol is rásegített. Ez alkalommal Camilát alig lehetett elválasztani a táncparkettről, ha le is jött, akkor is valamiféle ital volt a kezében – a vége felé már ő sem figyelte, miféle.

Leggyakrabban Iker volt a partnere, és egy pörgős számról váltott át a DJ hirtelen egy lassú, szerelmes számra. A kapus kezei a lány derekára kúsztak, Camila pedig készségesen simult bele az ölelésébe. A fejét a fiú vállára hajtotta, és lehunyta a szemét – olyan meghitt volt így a hangulat. Olyan… megszokott. Minden tökéletesnek tűnt,  felhőtlenül boldog volt, végtére is megnyerték az Európa-bajnokságot. A szám végeztével ismét egy pörgősebb szám jött, így a lány elhúzódott a kapustól, és élénk csípőrázásba kezdett. A szintén sok alkoholt elfogyasztott Iker nevetve díjazta ezt, majd egy váratlan pillanatban közelebb rántotta magához Camit. A testük összesimult, ajkukat mindössze néhány centi választotta el egymástól. Egy pillanatra egymás szemébe néztek, majd félredobva a barátság alapszabályait, mohón tapadtak egymás ajkaira.