6. fejezet

Elveszíteni valakit

 Ajánlott zene: David Guetta vs. The Egg - Love don't let me go

 Camila lassan és óvatosan nyitotta ki a szemeit – nem akart semmit elsietni. Na, meg a feje is iszonyatosan hasogatott. Mikor a látása nagyjából kitisztult, hosszas tűnődés után ráébredt, hogy a helsinkii hotelszobájában van. De hogy hogyan került oda? – futott át a fején. Nos, erről még csak halvány emlékképei sem voltak. Az addig tiszta volt, hogy ittak minden és mindenki egészségére – nagyjából még a német válogatott minden tagjáéra is. Meg még az is megvolt, hogy táncolnak Ikerrel, aztán az a csók. Camila felidézve az emléket lehunyta egy pillanatra a szemét. Szó sem volt arról, hogy ne élvezte volna a csókot, csak egyszerűen félt a következményektől, hogy mi lesz ezután kettőjükkel. Mi lesz vele, és Fernandóval? Ikerrel és Fernandóval? Bűntudata volt, amiért mással csókolózott, főleg így, hogy az a valaki Nando gyerekkori barátja is.

Aztán visszatért a jelenbe. Valaki aludt mellette, ezt tudta, mert hallotta az illető szuszogását. Próbált oldalra sandítani, de belenyilallt a fejébe, így nyakból fordult a mellette fekvő felé. Az a fránya másnaposság… Soha többet, egy kortyot se… Ugyan már… Kit áltatok? – a gondolatsor hatására arcára akaratlanul is mosoly kúszott, de aztán elkezdte tanulmányozni az összetekeredett takarócsomót, melyből mindössze egy izmos hát, meg a kócos barna haj látszott ki. Mindez elég volt neki ahhoz, hogy felismerje a párnába fúrt fejű alvótársában Ikert. Egy pillanatra megrémült, aztán a takaró alá pillantva nagyot sóhajtva konstatálta, hogy van rajta bugyi és melltartó. Tehát nem feküdtünk le. Még csak az kellett volna… – futtatta végig magában.

Óvatos mozdulattal kicsusszant az ágyból, magára húzott egy hosszú pólót, meg egy bő melegítőnadrágot, majd lassú, kimért léptekkel elindult a lakosztály szívébe. Tempójának főleg a szörnyen gyötrő másnaposság volt az oka. Erősen koncentrálnia kellett a „jobb lábat a bal után” mechanizmusra, ami nehézkesen ugyan, de sikerült, csak nem számolt azzal, hogy az ajtóban fekszik valaki. Nem lévén túl stabil állapotban, egy kecses mozdulattal a földön fekvő Becksre zuhant. A szerencsétlen persze egyből felriadt.

– Nehéz lett volna két méterrel odébb vonszolni a részeg segged? – nézett morcos tekintettel Cami a Real Madrid huszonhármasára.

– Nehéz lett volna az orrod elé nézni? Amúgy is, mit feszülsz itt hajnalok hajnalán? – a karaján levő órára pillantott, majd folytatta: – Jó, délután fél háromkor?

– Jó, mindegy. Ki mennyire volt elázva? – érdeklődte a lány időközben lemászva a focistáról.

– Hát, szerintem nézz körül – vigyorgott David, mire Cami nagy nehezen feltápászkodott – szigorúan a fal segítségével, persze – és a nappalit kezdte szemlélni. A kanapén Raúl feküdt, rajta pedig a kicsit nyúzott arcú Sara. A két fotel egyikében Guti terpeszkedett, Cami sejtése szerint magáról nem tudva. A másik fotelt Cece foglalta el, bár rajta annyira nem látszott a másnaposság. Még – gondolta Cam, és arcára vigyor kúszott. A szoba egyik sarkában egy hatalmas szőke hajzuhatagot látott, meg össze-vissza karokat meg lábakat. Bárhogy számolta, egy embernek sok volt, kettőnek meg kevés. Már ami a karokat illeti. Aztán rájött, hogy minden bizonnyal, mondjuk a lány keze a fiú alatt van – ennél többre, inkább nem mert gondolni. De egyébként a két szőkében felismerte az ezek szerint egymásra találó Kimit és Larát. Tovább lépdelt kicsit és a nyitott ajtón át bepillantott Liza szobájába, ahol az ágyon fekve találta barátnőjét, és az őt ölelő, nyúzott fejű Ronaldót. Ennek hatására ismét vigyor kúszott az arcára, de aztán megunva a leskelődést visszatéblábolt Becks mellé.

– Én megmondtam, hogy ezek rövid időn belül egymás ágyában kötnek ki – nézett mindent tudóan a férfire, aki csak vigyorogva ingatta a fejét. – Na jó, mit tudsz. Mit csináltam, amit nem kellett volna? – pillantott fel Cami a focistára.

– Smároltál Casillassal.

– Azzal tisztában vagyok. Egyéb? Inkább azt mondd, onnantól mi volt, hogy smároltunk.

– Mit szeretnél tudni? Mi volt az után, hogy először estetek egymásnak, hogy másodszor, vagy harmadszor? – a Becks arcán levő vigyor határozottan letörölhetetlennek tűnt.

– Jézusom. – Cam láthatóan elsápadt. – Tehát háromszor smároltunk. Végül is? Nem a világ vége. Aztán?

– Kaptál egy SMS-t. – Becks arcára megint elkezdett kiülni a vigyor.

– Kitől?

– Torres – minden jel szerint David remekül szórakozott.

– Nyögd már ki, hogy mi volt benne.

– „Grat a győzelemhez!” Aztán odavágtad szegény telefont a falhoz, pedig az aztán igazán nem tehetett semmiről, és mindennek elhordtad szerencsétlen srácot.

– Ne védd! Egy gyökér… – morogta Cam. – Ne mondd már, hogy csak én csináltam gáz dolgokat!

– Meglepő módon Lara csak ivott, hülyeséget nem csinált, csak Kimivel volt. Bár tegyük hozzá, ez elég nagy hülyeség – vigyorgott Becks. – Cris percenként bepróbálkozott Lizánál, aki nagyjából mindig elhajtotta, a portugált mondjuk ez nem hatotta meg…

– Jó munkához idő kell. De ahogy látom bejött neki…

– Á, dehogy, csak Liza megunta a hisztijét – röhögött fel David. – Cece Sarával a szokásos asztalon táncolós számukat nyomták le. Te is akartál menni, de Iker visszarángatott maga mellé. Mondjuk tény, hogy járni már nagyon nem tudtál…

– Kuss. Guti és Raúl?

– Guti csúnyán szétcsapta magát, de nem durvábban az átlagnál, Raúl annyira nem…

– Akkor miért alszik rajta Sara? – vonta fel kérdőn a szemöldökét Cam.

– Ja, csak azért mert Raúl befoglalta a kanapét Sarának meg nem volt helye, úgyhogy kitalálta, hogy kitúrja. Látod mennyi sikerrel.

– Akkor most már csak azt magyarázd el, hogy miért mindenki a MI szobánkban van?

– Ez volt a legközelebb…

– Laráéknak is?

– Ők kellőképp nem tudtak magukról ahhoz, hogy akár az aluljáróban is bevágják a szunyát.

– Kimi finn. Bírnia kéne a piát…

– Ő bírta is… Lara kevésbé, de azért le akarta inni Kimit…

– Isteneem, azt de megnéztem volna – vigyorgott Camila.

– Most mondjam azt, hogy láttad? – A lány nem felelt semmit, csak vállon bokszolta a focistát, majd szép lassan nekiláttak mindenkit felkelteni, mivel hatkor indult a gépük vissza Madridba. A napot mindenki két kávéval meg egy fejfájás-csillapítóval kezdte. A finn pilótát kivéve, persze. A körülményekhez képest hamar összeszedte magát mindenki, és időben sikerült kiérniük a reptérre. Itt Kimitől és Cristől érzékeny búcsút vettek, a madridi focisták pedig a válogatott gépén utazhattak. A hatórás repülőutat kivétel nélkül, szinte mindenki végigaludta, így a madridi reptéren mindenki a legjobb formáját tudta nyújtani az ott váró tömeg előtt. Egyesével kihívtak mindenkit, a rengeteg szurkoló pedig hangosan éltette a csapatot. Két óra interjúadás meg autogramosztogatás és rajongókkal való fotózkodás után éjfélkor sikerült elszabadulni a reptérről. 

Ajánlott zene: Delta Goodrem - Lost without you

Camila mosolyogva búcsúzott a többiektől, majd beszállt egy üresen álló taxiba. Bemondta a címet, és a jókedve egyből tovaszállt. Eszébe jutott Fernando előzőnapi SMS-e és úgy egyébként is, az egész EB alatti viselkedése. Összességében semmi kedve nem volt találkozni vele. A taxi elindult, a lány pedig az ablakon bámult ki a madridi éjszakába. A kivilágított utcák felidézték benne a régi időket, és újraélte az akkori emlékeket. 

Tizennégy év körüli gyerekek fociztak, a megyei bajnokság elődöntőjét játszották, és a fehér mezes csapat vezetett, a pályán lévő egyetlen lány góljával. A második félidő kezdete után nem sokkal a lánynak csúnyán odaléptek, ő pedig fájdalmas arccal kapott a bokájához. A kilences mezben játszó fiú arcára rémület úszott, barna szemeibe aggodalom költözött. Azonnal a lányhoz rohant, és megszorította a kezét. A lányt hihetetlen erővel töltötte el a szőke srác jelenléte, és a fájdalom ellenére halványan rámosolygott. – A helyszín változott, az emlék tovaúszott, és a helyét másik vette át. – Egy tizenhét éves, barna hajú lány keresztben feküdt a szobában levő franciaágyon, és az előtte levő könyvek, jegyzetek és füzetek tartalmát próbálta memorizálni az érettségire. Teljesen váratlanul érte a mellé bevetődő, nála egy évvel idősebb szőke fiú. Kicsit összerezzent, és már épp leszidta volna a srácot, mikor az lágy, szerelmes csókot lehelt az ajkaira, mire a pillanatnyi haragja egyből elszállt. – Camilának összeszorult a szíve az emlékre, hiszen annak a napnak, annak a délutánnak minden mozzanata pontosan élt benne, de önmarcangolásra nem volt ideje, mert a képzeletbeli filmvetítés folytatódott. – Karácsony este volt, ez tisztán ki lehetett venni a díszítésből. A fiú szüleinek házában ültek asztalhoz, ott volt a srác egész családja, valamint csatlakozott a lány édesapja is. A hangulat nyugodt és békés volt. Szeretetteljes. A vacsora után átadták az ajándékokat, és a lány arcán üdvözült mosollyal ugrott barátja nyakába meglátván a négy hónapos németjuhász kölyköt. Minden vágya egy kiskutya volt, és a szőke fiú valóra váltotta ezt. – A következő egy néhány nappal későbbi éjszaka emléke volt. – A szilveszteri buli forgataga néhány pillanatra megállni látszott. Egy barna hajú lány hátát szőke barátja mellkasának döntve készségesen simult annak ölelésébe, a fiú pedig szorosabban fonta kezeit a lány dereka körül. Minden szem a falon függő órára szegeződött, és hangosan számolt vissza mindenki. Nullához érve a termet sok helyről származó „Boldog újévet!” kiáltások zengték be, ám a fiatal párt nem érdekelte. A lány megfordult barátja ölelésében, aki azonnal lecsapott ajkaira. A barna hajú karjai a fiú nyakába kúsztak, és kezével beletúrt a gondosan beállított szőke tincsekbe. Néhány perc után szakadtak csak el végleg egymástól. A két barna tekintet találkozott, végül a lány száját hagyta el először a bűvös szó: szeretlek.

– Kisasszony, megérkeztünk! – Camilát a taxisofőr hangja rántotta vissza a jelen szilárd talajára. Egy pillanatra elgondolkozott, hogy hol is van, aztán nagyot sóhajtva kiszállt a kocsiból, megvárta, míg a sofőr kiszedi a csomagtartóból a két sporttáskáját, és elhajt, aztán lassú, kimért léptekkel indult meg a viszonylag nagy, egyszintes házhoz vezető kerti ösvényen. Benyitott az ajtón, és az immár kétéves németjuhász boldog csaholással rohant oda hozzá. A nyitott ajtóban leguggolva, nevetve kezdte el dögönyözni a kutyát. Beljebb lépve becsukta maga mögött az ajtót, és hangosan elkiabálta magát.

– Megjöttem! – A nappaliban nem találta Fernandót, így arra gondolt, biztos alszik, úgyhogy a hálószoba felé vette az irányt. Az ajtón belépve igazat is adott magának, de közben azt kívánta, bár tévedett volna. Az ágyban valóban ott feküdt Fernando, mellette pedig egy szőke lány, akiből a takaró alól mindössze a hosszú hajzuhataga látszódott ki. Cami bensőjét mérhetetlen csalódottság és keserűség öntötte el, lélekben legbelül darabokra tört, de tartotta magát.

– Undorító vagy. – Hangja érzelemmentes volt, és nem remegett, bár legbelül azt érezte, menten összeroppan. – Hányszor? Hányszor hoztál más nőket az ágyunkba? Hányszor feküdtél le rajtam kívül másokkal? Hányszor csaltál meg? Tudod egyáltalán, vagy már nem számolod? – A lány próbálta elrejteni a hangjába bújó kiborultságot.

– Te beszélsz nekem, te ribanc? Meséld csak el, hogy hányszor feküdtél össze Ikerrel? Na és Raúllal? Meg a többi Realossal? Tudod még egyáltalán? – a fiú hangja vádlón csengett, Cami pedig teljesen lesápadt.

– Egyszer sem – szinte suttogta, a fiú mégis meghallotta. – Az, hogy rólam ezt gondolod, még egy dolog, nem esik jól, de elfogadom. De hogy Raúlról képes vagy azt feltételezni, hogy eldobná a családját, egy futó kalandért, és Ikerről, hogy a barátságunkat, a barátságotokat hazavágná ezzel, az felháborító. – A hangja folyamatosan emelkedett, ám mégse kiabált a végére, csak kimért hangon beszélt, de amennyi él volt a mondandójában, Fernando könnyen megvághatta volna magát. A reggeli bűntudata már rég tovaszállt. Fanyarú mosolyra húzódott a szája arra gondolva, hogy még ő érezte magát rosszul, amiért Ikerrel csókolózott. – Ne zavartassátok magatokat, összeszedem pár cuccom, és már itt sem vagyok. Holnap négyre jövök a többi cuccomért, és nem szeretném, ha itthon lennél. Ígérem, a kulcsot majd itt hagyom, nem tervezek betörni hozzád. A kutyának ma még légyszi’ adj enni, holnaptól már nem kell, őt is viszem. Ja és még annyi, hogy remélem sejted, hogy vége.

Ajánlott zene: Jordin Sparks - Battlefield

Cami beviharzott a gardróbba, egy kisebb sporttáskába bedobált pár nadrágot, pólót, pulcsit, meg fehérneműt, berántotta a cipzárt, majd egy utolsó fájdalmas pillantást vetett Fernandóra és az előszobában szűkölő nagytestű kutyára, majd az ajtót hangosan bevágva maga után nekivágott az éjszakának.

Nem nézte merre megy, csak ment, amerre a lába vitte. A szemét közben elborították a könnyek. Hát, így ért véget hat év. Kitört belőle a sírás, szinte már zokogott. Nem tudta, mikor és hogyan romlottak el a dolgok, csak azt, hogy már semmi nem volt olyan, mint egy éve. Egy ideje már nem tudtak örülni egymás sikereinek, nem ment az őszinte mosoly, és a köztük lévő érzelmi szálak sem voltak olyanok, mint régen.

Nem érdekel Torres, utálom, gyűlölöm! – legbelül tombolt, kívülről nézve azonban mindenki csak egy zokogó lányt láthatott. A gondolatra keserűen elhúzta a száját. – Ugyan már, kit áltatok? Még mindig szeretem – keserű mosolyra húzódott a szája, hiszen pontosan így volt. Szerette, és legszívesebben még most is mellette feküdt volna, visszarohant volna hozzá, megbocsátva neki mindent, amit tett vagy mondott. De nemes egyszerűséggel a büszkesége nem engedte, és az agya nem akarta, de a szíve… A fiú már láthatóan továbblépett. Camila úgy gondolta, minden kapcsolatban van valaki, aki jobban szeret, aki nagyobb intenzitással éli bele magát a dolgokba. Mindeddig azt hitte, hogy Fernando tölti be a gyengébbik szerepét, de rá kellett jönni, hogy pont fordítva, mert a fiú irányított az ő érzéseit, és ő, Camila bármit megtett volna érte.

Gondolkodás közben váratlanul érte, a hirtelen rázúduló eső, de nem érdekelte. Fájt, amit a fiú mondott neki. Még ha néhány részt nem is gondolt komolyan, és csak a bántottság beszélt belőle akkor is. Nem az fájt a legjobban, hogy megcsalta. Közel sem. A legfájóbb az volt, hogy a barna szempárba nézve ürességet látott. Ennél az is jobb lett volna, ha gyűlölet lángjait látja, de nem, a máskor mindig érzelmekkel telt szemek üresen pangtak.

Egy kis éjjel-nappali mellett sétált el, amikor jött az égi szikra. Ma istentelenül bebaszok! Bement, és egyből az italok felé vette az útját. Nem válogatott sokat, lekapott egy üveg vodkát, majd kis hezitálás után egy üveg pezsgő is a kosarába került. A pénztáros furcsa ábrázattal méregette, amit azért a lány is jogosnak tartott, de Cami nagy örömére egy szava nem volt ázott külsejére. Szó nélkül lehúzta a választott italokat, és még egy szatyrot is adott hozzájuk. A lány egy hálás tekintettel megköszönte, majd a boltból kilépve egyből megbontotta a vodkát, és istenesen meghúzta. Jóleső érzéssel töltötte el, ahogy a tömény ital végigégeti a torkát. Rövid séta után rossz alkesz módjára a közeli park egyik padján kötött ki, és iszogatta tovább a vásárolt szeszesitalokat.

A két üveg ital elfogyasztása után már derűsebben látta a világot, de hogy hova mehetne, azt még mindig nem tudta. Ismét az utcákat kezdte el járni, de ezúttal Fernandóra koncentrálódó gondolatok nélkül. Céltalanul rótta az utcákat – bár egyenesen menni nem nagyon tudott – és maga is meglepődött, mikor Iker háza előtt kötött ki. Vállat vonva rátenyerelt a csengőre, és az esőfüggönyön át hamarosan meglátta az ajtóban ácsorgó, álmából felvert Casillast. Amint felismerte a lányt egyből kirohant az esőbe, hogy beterelje az víztől vacogó, igencsak ittas állapotban levő barátnőjét.

A focista elküldte Camilát, hogy zuhanyozzon le, öltözzön át, aztán majd beszélnek. Miközben a lány a fürdőben volt Iker odakészített takarókat, meg csinált két kávét – egyet magának, egyet pedig Caminak. Fél óra után a lány vizes hajjal, vörös szemekkel, melegítőben támolygott le a lépcsőn. A kanapén ülő Iker intett a lánynak, aki maga elé bámulva odabaktatott a kanapéhoz, és letelepedett rá. A fiú a hátára terített egy takarót, Cam pedig összefogta magán, majd kezébe vette a kávésbögrét, és ujjával kevergetni kezdte. Iker várt egy darabig, majd a lány álla alá nyúlva finoman megemelte a fejét, hogy a szemébe nézzen.

– Mi történt? – szemei fürkészőek voltak, bár elképzelése volt Cami kirohanásának okáról, de a lánytól akarta hallani.

– Szakítottunk – Soha ilyen nehezére nem esett még kimondania egy szót. – Megcsalt – ez már sokkal könnyebben kijött. – Tudtad, hogy lefeküdtünk? Meg hogy keféltem Raúllal, és az egész Real Madriddal is? – hangja éles volt, megbántott, és beletörődő.

– Cami, erősen koncentrálj rám. Te tudod, hogy nem. Én is tudom, és ők is tudják, Fernando meg kit érdekel?

– Engem. Iker, félek. Mindazok ellenére, amit csinált és mondott, képes lennék visszamenni hozzá.

– Szereted – sóhajtott fel fájdalmasan a kapus, de Camila megrázta a fejét.

– Nem vagyok róla meggyőződve. Nem tudom, hogy nem-e csak megszokásból voltunk-e még együtt. A másikhoz való kölcsönös ragaszkodás, és a továbblépni nem tudás miatt. De akkor miért fáj ennyire? – szemébe ismét könnyek gyűltek, Iker pedig magához ölelte, és a hátát simogatta.

– Nem mondom, hogy elmúlik, mert nem. De idővel jobb lesz, hidd el – súgta a lány hajába.

– Azt mondta, ribanc vagyok – Cami alig hallhatóan mondta, Iker mégis pontosan értette. – Akkor legalább legyen rá valami oka. – Szavait tettek követték, és fejét kissé megemelve a focista nyakába csókolt, majd kezeivel végigsimított annak mellkasán. Apró puszikat hintett a fiú nyakára, majd az állára, onnan pedig a szájára. Kezeivel közben már a srác pólója alatt járt, és végigsimította a kockás hasát és izmos mellkasát. Iker egy pillanatra lehunyta a szemét, felrémlett benne az EB-döntő utáni éjszaka, a csókok a lánnyal, de megrázta a fejét és két kézzel megfogta a lány csuklóját, hogy eltolja magától.

– Ne csináld Cami. Hidd el, hogy nem ezt szeretnéd – hangjában lemondás volt. – És ha hagynám, egyrészt holnapra megbánnád, másrészt nekem is lelkiismeret furdalásom lenne. Nem akarlak bántani, tetőzni azt a fájdalmat, amit Fernando okozott– mondta kisimítva egy tincset a lány arcából. – És egyébként is, a pia dolgozik benned. Kicsit Lány… – húzta a mellkasára az időközben újra sírni kezdő lányt, és a haját simogatta. – Nando teljesen tönkretett.

– Miért? Miért csinálja ezt? – kérdezte nagyon halkan Cami.

– Nem tudom. De hidd el, jobb lesz így idővel. Csak bírd ki. Légy erős! – Camit nem érdekelte, mi lesz másnap, vagy egy hét múlva. Hogy mi lesz a jövőjével. Csak a legjobb barátjából áradó megrengethetetlen békesség, ami a fiú közelében körbevette. Legbelül össze volt törve, de a fiú jelenléte egyetlen, utolsó gyertyalángként lobogott belsőjében.